Különleges helyzetben vagyok, mert van egy hazám, Madagaszkár, és van egy otthonom, Magyarország. Azt nem tudom kijelenteni, hogy végleg itt maradok, de bármerre is visz az élet, ide mindig szívesen visszatérek. Nagyon szeretem Magyarország földrajzát, éghajlatát és nyelvét. Csodálatos természeti adottságai vannak az országnak, varázslatosak az erdők.
(részlet a csupasport.hu Mezítláb is lehet boldogan futni c. interjúból)
Gilot soha nem felejtette el szülőhazáját, és most is segíteni szeretne. Szülővárosában van egy iskola, ahol ezek a képek készültek. Jól látszik, hogy van tennivaló bőven.
Mi az, amire a leginkább szükség van?
Sajnos most kiderült, az iskolaépületek, azon belül főleg az ablakok, tönkrementek. Megtudtam, hogy most nem az állam, hanem a szülők tartják fenn az épületeket. Viszont szegény szülők már több éve nem képesek erre pénzt gyűjteni. Ami a tanulókat illeti, nagy esők esetén vagy elmarad az óra vagy a terem belső felébe kell húzódnia mindenkinek. Így jött az ötlet, hogy ezúttal nagyobb segítséget szeretnék nyújtani: szeretném a 38, ciklonok által megrongált ablakot felújíttatni.
Mennyi pénzre van szükség?
Összesen 524 400 Ft-ra lenne szükség a munkálathoz (egy ablak ára beépítéssel együtt 13 800Ft-nak megfelelő Ariary-ba kerül).
Kitől vársz segítséget?
Elsőként a cégeket illetve futótársaimat szeretném megszólítani, miután én ultrafutó vagyok. Nekik szeretném a segítségüket kérni az összeg megteremtéséhez. A mostani PUB-os teljesítményemmel pénzt szeretnék gyűjteni a szeretett iskolám felújítására. Minden segítség számít, tehát a pénzadománynak nincs megszabva sem az alsó sem a felső határa. Ha ennél több pénzt kapunk a projektre, akkor szebbé “varázsolhatjuk” az összes épületet, több tanszert és sporteszközöket is vihetek majd haza.
Gilot nem először segít. Tavaly például itt járt a madagaszkári ifi úszóvalogatott, a budapesti VB ráadásul első nemzetközi versenyük volt. Akkor is szervezett egy gyűjtést, és úszófelszerelést vett a szövetség részére.
Hogyan fogod a futással népszerűsíteni az ügyet?
A “PUB 4 School” két kis alapötletből összegyűrt projekt. Az első a Privát UltraBalaton (PUB), amire indulási jogot nyertem a szervezők jóvoltából. Június 27-én, reggel 7 órakor egyedül kell lefutnom a 221km-es távot, Balatonfüredről. “Csak egy kör”, szintidő 32 óra. Van már tapasztalatom, de most máshonnan rajtolva, szervezők nélkül, kicsit más lesz. Mivel ultratávról van szó, semmi sem biztos, lehet, hogy sikerülni fog, de lehet, hogy nem. Az igazat megvallva, csupán maga a 221km nem hozott már úgy lázba, de most valami sokkal nemesebb cél vezérel, minthogy megint körbefussam a Balatont. Tudniillik a közelgő madagaszkári utamra készülődve érdeklődtem a kis városomban (Soanierana-Ivongo-ban) élő gyerekkori barátomtól, hogy mire van most szüksége az egykori általános iskolánknak. Így összekötöttem a két küldetést.
Hogyan lesz valakiből ultrafutó?
A futás, a kemény munka és a kitartás szeretete kell hozzá. Itt találtam meg azt a távot, amely során vígan kiélvezhetem a futás minden pillanatát. Mindig be akartam bizonyítani magamnak, hogy én is képes vagyok arra, amire mások. Amikor az Ultra Trail Hungaryre, azaz az UTH-ra készültem, nagyon komoly megpróbáltatásokon mentem keresztül. Amikor erről kérdeznek mindig elmesélem, hogy sötétben, világító szempárok között, egyedül az erdőkben, hóban, jégen, esőben, sárban, aztán tikkasztó tavaszi napsütésben végig tolni a hétvégi hosszúkat a budai hegyekben majd később a Pilisben – ez nagyon kemény volt számomra. Ezenfelül pedig meg kellett tanulnom tornázni, hogy elkerüljem a sérüléseket, valamint erősödjenek a lábaim és a tartóizmaim. De egyedül készülök, nincs edzőm.
Szeretem a spontaneitást, élvezni a futást. Mindig az adott versenyre készítem fel a mentális énemet és a fizikumomat. Nem szeretek versenyezni másokkal, de önmagammal igen. Legfőbb célom beírni a nevemet Magyarország összes túra- és ultraversenyébe. A nagy álom pedig a Spartathlon.
(részlet a csupasport.hu Mezítláb is lehet boldogan futni c. interjúból)
Ha valaki segíteni szeretne, hogyan teheti meg?
Négyen vagyunk benne; a barátom (Nazirata RASOAMIANTO), az iskolaigazgató (SOAZARA Edmond), az ács és én. A pénzt egy általam kezelt számlán gyűjtöm június 30-ig
Sajnos készpénzt nem áll módomban elfogadni, mert nagyon fontos számunkra az egész projekt átláthatósága. Ennek érdekében a végső összegről facebook oldalamon tájékoztatom a segítőimet. A legfontosabb számomra, hogy a pénz tényleg oda jusson, amire gyűjtjük. Következésképpen az általam küldött összeget nem az iskolán keresztül, hanem közvetlenül a barátomtól fogja megkapni az ács. Így biztosítjuk, hogy ne lehessen azt másra költeni. Az ács pedig szerződést írt alá az iskolával. A felújítási munkálatokat az iskolaigazgató és a barátom fogják felügyelni. Amint készek lesznek az ablakok, örömmel osztom meg az erről készült képeket.
Sok sikert Gilot ! Szurkolunk neked ! ❤️
Alefa Gilot !!!!!! 🙂