Azért beszélek magyarul, mert Budapesten a Közgázon végeztem egyetemi tanulmányaimat – ez még az előző évezredben volt, 1982-től 1988-ig. Ez alatt az idő alatt sikerült szilárd kapcsolatot teremteni nem csak magyarokkal, hanem más nemzetiségű barátokkal is – így nagyon sok mindent megismerhettem az akkori magyar hétköznapi életről. Magam is meglepődtem, hogy annak idején milyen gyorsan alkalmazkodtam európai, különösebben a magyar szokásokkal, valahogy itt soha nem éreztem annyira, hogy „külföldi” vagyok, hanem szinte mintha otthon lettem volna.
Ráadásul, néhány magyar étel hasonlít a malagasy ételre, a különbség csak az, hogy mi rizzsel eszünk mindent. Például egyik magyar kedvencem, a gulyásleves Madagaszkáron nem levesként, hanem fő ételként lenne tálalva, a marhapörkölt meg teljesen olyan, mint a mi zebu pörköltünk – persze mindig rizzsel…
Így lett Magyarország a második hazám!
Mielőtt Budapestre utaztam volna, a madagaszkári NB I-es csapatban fociztam – így a sport révén is sok barátságot kötöttem, és játszottam a magyar fővárosban tanuló diákok afrikai válogatott csapatában is!
A diplomám megszerzése után hazatértem Madagaszkárra, de mindig az volt a tervem, hogy, létre fogok hozni a két ország között olyan kapcsolatokat, amit egy ilyen nagy földrajzi távolság mellett is lehetséges.
1998-ban sikeresen szerveztem a Benyovszky Társaság ide utazó magyar delegációjának az utazását, intéztem az összes adminisztrációt (külügyi, kulturális, minisztériumi). Amikor a 13 fős küldöttséget fogadta a mi miniszterelnökünk, ennél a találkozásnál a tolmács is én voltam.
A turizmussal ugyan hivatásszerűen csak 2007-től foglalkozom, de tulajdonképpen már 1991 óta segítettem ingyenesen az erre fele utazó magyaroknak. Ez annyira megtetszett, hogy ezután tanfolyamokra jártam, sokat olvastam az országról, hogy pl. milyen a növény- és az állatvilág – erről már bizonyítványom is van.
Egy évig dolgoztam egy utazási irodában, majd létrehoztam saját cégemet, az Antsahdy Tourst, hogy kamatoztassam azt, hogy jól beszélek magyarul, ami ennyi év után úgy tűnik nagyon vonzó a turisták számára.
Ne is kérdezd, hogy ennyi idő után, miért beszélem még a ti nyelveteket, talán egy „kis” magyar vér van bennem ☺
Várom, hogy találkozzunk!